Ferenc pápa idei virágvasárnapi gondolatait nem tudta felolvasni, de üzenete elgondolkodtató: senki nem idegen. Az üdvösségtörténetbe önszántán kívül került be Cirenei Simon, aki, éppen Jeruzsálemben volt, talán bámészkodhatott, amikor egy római katona kezébe nyomta a nehéz keresztet. Ferenc pápa szavait idézve, nem tudni, hogy meggyőződésből, vagy kényszerűségből, de teljesítette, segített cipelni a terhet a Golgotára vezető úton. Ma túl sokszor hallani a „mi és ők” megkülönböztetést, az elzárkózást, a kirekesztést másokkal szemben. A bizalmatlanságot, az előítéletet hajlamosak vagyunk a helyi háborúk, a fenyegető klímakatasztrófa, a terrorizmus számlájára írni, miközben a legnagyobb veszélyt a pusztító szegénység, a hatalmon lévők kapzsiságából táplálkozó, egyre növekvő társadalmi-vagyoni különbségek jelentik. Nagyon sok ember kénytelen bejárni a saját kálváriáját, és a kiszolgáltatottak, a lemaradók hangját alig hallani. A modern kor a közöny korszaka, amin változtatni szükséges. De vajon felismerjük-e, segítjük-e azokat, akik a gonoszsággal, igazságtalansággal, hazugsággal szemben fellépnek? Azokat, akik nem csak bizonygatják elkötelezettségüket, nem csak beszélnek róla, hanem valóban segítenek? Az emberség, az empátia jó iránymutató. Keresni és kockáztatni kell, olyan cselekvésekre van szükség, melyek megváltoztatják az emberek mindennapjait. Az ünnepen túlmutatva reményt és szabadságot adnak.