Vakvezető kutyával nem járhatott iskolába
Vagy a kutya, vagy az iskolai végzettség – a kettő között kellett döntenie.
Élete legnehezebb döntését kellett meghoznia Tóth Milánnak, amikor az iskolája választás elé állította: a fiatalember vagy elvégzi a sulit, vagy a vakvezető kutyája mellett dönt, ám akkor többé nem teheti be a lábát az iskolába – írja a Blikk.
Az Ajkán élő látássérült fiatalember egy speciális iskolában – hogy pontosan melyikben, azt nem szeretné elárulni – szövést tanult, és már nem is volt sok hátra neki a négyéves suliból.
„Amikor eldöntöttem, hogy szeretnék vakvezető kutyát, azt mondták, lehet, hogy várnom kell rá. Még másfél évem volt az iskolából, ezért nem is bántam – emlékezett vissza. – Végül nagyon gyorsan jött a lehetőség, megérkezett Nelson a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolától. Ez viszont nem mindenkinek tetszett. Két tanár ellenem fordította a többieket, és még beleegyező nyilatkozatot is aláírattak az osztállyal arról, hogy bemehet-e velem Nelson.
Végül választás elé állítottak: vagy kutya, vagy iskola.
A fiatalember addigra gyakorlatilag kitanulta a szakmát, lehúzott három évet az iskolában, ám így esélye sem volt arra, hogy papírt is kapjon róla. Mégis a kutyája mellett döntött, és hivatalos végzettség nélkül, ám Nelson oldalán kilépett az életbe.
Végül el tudott helyezkedni, és azóta is a szakmában van, a munkahelyén pedig mindenféle gond nélkül elfogadták őt is és kutyáját is.
A fiú több mint tíz évig tartotta magában a megalázó történetet, amely tökéletesen példázza, hogy milyen lelki traumákat okoz a fogyatékkal élőknek, hogy a társadalom olykor még mindig nem fogadja el őket teljes jogú embernek.
